téves blogcím

a minap teljesen gyanútlanul könyvet vásárolok, mire egy polcon ismerős, német kiadású angol szótárt pillantok meg, rémlik még általánosból. jobban megnézem a fedőlapot, rajta három srác között ott van egy múltbéli (eredetét tekintve andalúziai) barátom tizenkét-tizenhárom évesen, ahogy bájosan mosolyog egy fa mellett vaskos füzetekkel a kezében, drappszínű szerkóban, és láthatóan rohadtul örül annak, hogy spanyol létére perfekt-angoloul diskurálhat a többiekkel, sugallva, hogy mindent ennek az izének köszönhet. valahogy lefogadok, hogy a könyvcsalád összes hasonló témájú borítóján szerepel, és egy rakás pénzt fizettek neki érte. (mondjuk azt megértem, hogy sosem beszélt róla.)

á.

elkeserítő ez a január, komolyan...

(meg hát elég szomorú, hogy az elmúlt napjaim zenei ízlése teljesen áttért belinda carlisle-ba. 

naná hogy úúú heaven is a place on earth, hehh.)

oké igazából tökre nem...

á.

a madarak azt csiripelik hogy a koszos budapest bugyraiban zsófi tegnap teljesen megreformálta és egyben felállította a hogyan szopjunk le egy idegen pasit egy smartban koncert után gyorsasági világrekordját. 

á.

hát ilyen szerelem is csak connecticuti kisvárosokban jöhet össze, az tuti. 

rohadt igazságtalan világot élünk :(

á.

        ...szóval egész nap fülig ér a szám:)

á.

b: most komolyan, mit csináljak? már lassan egy éve, hogy hazavitt egy buliból. oké, csak dugtunk, de én azóta totál szerelmes vagyok, érted?

á: mármint belé?

b: aha. 

á: és?

b: mi és, már mondtam, hogy aztán lett egy kurva szép barátnője.

á: mit akarsz, legyek őszinte, vagy inkább mondjak valami megnyugtatót?

b: légy őszinte.

á: hát ez szívás.

b: jólvan, köszi ági, most még nagyobb lúzernek érzem magam.

á: de hát cseszdmeg, te mondtad, hogy legyek őszinte...

ámen!

apropó, le kéne vágatnom a nagyon hosszú hajam nagyon rövidre, mondjuk olyanra, mint joey-é ezen a képen. mindenen jár az agyam, csak a tanuláson nem, naná.

á.

"nem tudom, gondolta magában, ahogy kifelé haladt a városból. egyszerűen igazságtalan körülöttem minden. igazságtalanul hideg az idő ma is. ma sem tettem semmit azért, hogy boldogabb legyek. megint nem hívtam fel az anyámat az idősek otthonában. ma sem írtam senkinek születésnapi köszöntést. nem mentem el a gyerekért az iskolába. egyszerűen nem tudtam volna megtenni. vajon hazajutott valahogy? vajon vacsoráztak már? megírta a leckéjét? ha megkérdi az apjától, hová tűntem, mit fog felelni neki? biztosan azt, hogy anyád nem szeret. 

nem tudom, miért csinálta. azt hiszi, majd máshol jobb lesz neki? hogy majd máshol szeretni fogják, jobban, mint mi? hogy könnyebb lesz neki idegen helyen, idegen emberek között? biztos, hogy van valakije. már az elejétől fogva sejtettem. állandóan jönnek a srácok a munkahelyen a szöveggel, hogy ki hogyan csalja az asszonyt, erre tessék. felesleges hűségesnek maradni. 

nem tudom, miért, de ma az apa jött értem iskolába. azt mondta, a mami meglátogatja a nagyit, és lehet, hogy sokáig nála marad. remélem, már holnap hazajön, mert holnap van a szülinapja. rajzoltam neki elefántosat, tudom, hogy az a kedvence. biztos örülni fog neki. már most hiányzik.

nem tudom, mi folyik itt. tegnap késő este bejött a szobámba, leült a székre, és furán rám nézett. tudtam, hogy van valami. kérdezte, emlékszem-e rá, mikor beleestem az állatkertben a tóba, és ő beugrott értem, és nagyon meg voltam ijedve, de ő megnyugtatgatott, aztán csak nevettünk az egészen? mondtam, hogy igen. lehajtotta a fejét, nem is sírt, meg semmi, csak annyit mondott, hogy elmegy. hogy nem bírja tovább azt a fojtogató érzést odabent. hogy legyek jó kislány, és vigyázzak az öcsémre, és szorgalmasan tanuljak tovább. és hogy szeret. aztán egyszer csak kiment, nagyon halkan betette az ajtót. a piros blúza volt rajta."

á.

á.

night-night! 

(ui. találtam ma jézusos ragtapaszt a neten, fémdobozban árulják, ajándék akciófugurával, röpke tíz dolcsiért)

á.

aaaaaa de menő vagyok 

á.